Lipica Open 2. nap - rossz nap

Lipica Open 2. nap

A Lipicát már régóta vártam, már februárban tudni lehetett, hogy 14 Norvég és 12 Cseh felnőtt válogatott vesz részt a versenyen. Gondosan összeszámoltam, a junior címekkel együtt 12 világbajnok volt a 125 fős mezőnyben.

Az első napról nem beszélnék sokat: A terep jól futható(a 2. napihoz képest), volt róla régi térkép, nézegettem, készültem, koncentráltam, jól ment, 7. lettem. (A norvégok kocogtak, mert pihenőnapjuk volt)

A második napról azt lehetett tudni, hogy meglehetősen sziklás. Ez azt jelenti, hogy (ezt majd a térképen nem fogjátok látni) a fehér jel alatt sziklamező van. Ez azt is magában foglalja, hogy a sziklamező jel alatt mi lehet. Lehet, hogy már a korai aggodalmaskodásom és a bokaféltésem vezetett a versenyem végkimeneteléhez. Nem tudom, hogy hosszú lesz-e, de van mit leírnom.

Bárcsak tudnám az 1-es ponttal kezdeni. Előtte meg kell említenem, hogy a gondos bokaszőrtelenítés és ragasztás után, mikor három perce futottam a rajtba, észrevettem, hogy nincs nálam dugóka és tájoló. Ezen felül, így utólag azt mondom, ahelyett, hogy Alessio-val beszélgetek bemelegítés közben, gondolkozhattam volna a terepen, az útvonalválasztáson és azon, hogy eltervezzem, mit is kell pár perc múlva majd csinálnom.

Jöhetnek az első átmenetek:

 Számomra már az első pontra menet az okozott fejtörést, hogy kikerüljem-e úton a kettesre. 

És az útvonalam:

 Miután feljebb futottam az ösvényen, sikerült így is szépen alácsúsznom a pontnak, és egy fél perces hibával kezdtem. 

Meg kell mondanom, nem ez volt a legnagyobb problémám. Úgy éreztem magam, mint egy csecsemő, aki életében először közlekedik lépcsőn. Egyszerűen nem tudtam jó helyre lépni, nem tudtam jó helyre ugrani, nem tudtam suhanni a sziklák tetején, és repülni sem tudtam, egyszerűen lépésről lépésre csak óvatoskodtam. 

Emiatt egyfolytában úgy éreztem, hogy nagyon rosszul megyek. Az úton a kerülőt szerintem be kellett volna vállalnom.

Jött a 4-es átmenet: Ezen a képen rajta van az 5-6 is. Nézegessétek sokáig, majd csak aztán görgessetek.

A térkép 1:15000 méretarányú volt. Őszintén megvallva a sziklákon futás közben csak pár pillanat van a térképolvasásra, ezért nehéz futás közben kiolvasni, van-e ott ösvény, vagy sem.

Az útvonal:

Ott volt az ösvény, csak pár métert kellett volna erdőben futni, de én átvágtam, kaptam is több, mint egy percet. 

Ami a hatos átmenet elején is, és sok más pontfogásnál is történt, az volt mindennek a gyökere. Nem a pontfogással volt a baj, nem a pont keresésével vesztek el percek. A gps alapján az 5 ös pontot úgy fogtam meg, hogy meg sem álltam. Az 5-6 igazán megérdemelt volna tíz másodperc állást, hogy ki tudjam olvasni a részleteket.

A Megkerült domb után végig szinte az erdőben, a sziklamezőkön futottam, ahelyett, hogy délről, végig autópálya ösvényen egészen a pontig fussak. Az iránymenet sem lett volna olyan rossz, abban is egész sok útfutás van. Ennek a hipermenő meg nem állós pontfogás utáni végrehajtásnak másfél perc lett az eredménye.

6-7-8:Főleg egy 1:15000 térképen már a hatos felé futva rávágtam, hogy a vastagon jelzett útra kivágok és onnan egyszerű is lesz megfogni a pontot. Innentől többet nem is foglalkoztam vele, néztem a 8-9-es hosszú átmenetet. Ahogy megoldottam: Elindultam lefelé, amerre futható volt, majd észrevettem az utat, és még haladni is jól lehetett. Azonban a térképre egy pillantást sem vetettem, nem néztem meg, hogy innen hogy fogjam, hanem mentem az eredeti tervem szerint végig az úton. Már néztem a 8-9-et, de egyszerűen nem tudtam rájönni, merre kellene mennem. A kék útvonalat nézve már érthető, hogy miért kaptam egy percet ebben az átmenetben. Még a nyolcasra menet is a következő átmenetet néztem, így balra csúsztam, megálltam térképet nézni, láttam, hogy túl közel vagyok a völgyhöz, és indultam jobbra...

És jött a 8-9. Mikor elindultam, az eddigi átmenetekhez hasonlóan nem volt tervem. Aztán szépen kirajzolódott...

A közeli töbröt követő felhagyott ösvények nem nagyon voltak láthatóak, túl gyorsan futottam, az ösvények is kövesek voltak, nem nagyon néztem a térképet. Többször meg kellett állnom, térképet nézni, hogy biztosan jó felé megyek-e. Egy déli kerülőt választottam, meg is csináltam, bár az átmenet vége felé nagyon belassultam. Ma már nekivágnék a rövidebb északi útvonalnak. Be kellene vezetnem a következőt: Ha nem tudod, merre menj egy hosszú átmenetben, menj irányba, azzal legalább távolságot nem vesztesz.

A 9-10-11 átmenetekre büszke lehetek, nem csináltam semmi baromságot:

A d

12-esre merre mennétek?

A tervem az volt, hogy elmegyek balra, vissza a hegytetőn, átvágok a töbör mellett és az úton végigfutok. Egy nagyobb hibát sikerült beleépítenem, egyszer csak kiértem egy útra, és nem tudtam, hol vagyok, meg kellett állnom. Az, hogy az északi útvonal-e a jobb, biztosan még nem tudom. Mellette szól, hogy kb. egyidőben lehet a piros vonalakhoz érni, és innentől van egy szakasz ami az északiban pontosan feleakkora. Mivel azért lehetett 7perces alatt futni az erdőben is, az északi jobb lehet. Annak a 2:27-es 730m-nek az úton meglett az eredménye, ilyenkor szándékosan kellene arra gondolni, hogy most fáradtabb vagyok, jobban oda kell figyelni.

Ez egy egész egyszerű kb. 1:20-as hiba, már az irány sem volt tökéletes, majd a végén elmentem jobbra.

A 14-esre már korábban kiválasztottam az útvonalamat, azt hittem, jónak bizonyul majd.

Felvettem harminc szintet, hogy utána leadjam, majd újra felvegyem, ahelyett, hogy sokkal kevesebb kerülővel, a végén egyben vegyek fel 60m-t. Ez már a semmi sem jön össze kategória és még nincs vége, jött a 15-16-os.

Nos, vajon most jó útvonalat választottam? NEM.

         Kerülni akartam, de ezt sem sikerült normálisan végrehajtanom, ez látszik az átmenet első harmadában. Itt is jó lett volna megállnom, és megnéznem, valóban jó-e a kerülés. Annyit fűzök hozzá az útvonalamhoz, hogy a nagyon király kerülőmben 30m szintet futottam, a nagyon félelmetes irányban futó kék útvonalban pedig 55m van. Ezért a spórolásért nem érte meg a 400m-nyi kerülő. 

A 17-esre valahogy elmászkálódtam négykézláb. Még most is csak a kerülőkön járt az eszem, mindenáron ki akartam kerülni a sok sziklát, amin bizonytalannak, bénának és lassúnak éreztem magam. 

A pontról felfelé futva a dombra megláttam egy norvégot, aki mögöttem indult, örültem, hogy csak most ért utol. Egy fontos dolgot láttam, amiből a legfőbb tanulság levonható. Legalább fél percig állt a pontnál és nézte a térképet. Később kiderült, hogy az utánam induló norvég már a "szuper" 14-esre futott útvonalamon kielőzött. Az álldogáló norvég Olav Lundanes volt, a 2010 és 2012 év Normáltávú világbajnoka ( sajnos 18 perccel indult mögöttem).

A 19-re elkövetett hibám már eltörpül a többi mellett. 

Tehát a tanulságok: Ha nem tudod, hogy merre kell menned, ne indulj el. Ha nem látod a térképet, és nem látod a megfelelő útvonalat, akkor állj meg, és szépen nyugodtan, mintha az asztalnál ülnél, nézd meg a térképet. Nem szabad, hogy elkeserítsen, hogyha lassúnak érzed magad és botladozol, másnak is nehéz. A rövid rövidebb. Ezen a 11,5km-es pályán 14,8km-t futottam(96:53), ez túl sok, sokkal jobban jártam volna, hogyha 8 percessel végigszenvedem magam irányban.

máté