Vb sprint (elemzés)

Gondoltam ideje már, hogy megírjam a vb elemzéseket. Igyekszem szűkszavúbb lenni, hagyom, hogy a képek beszéljenek majd, de az aki még nem látta a döntő pályát, annak ajánlom.

Kezdve a selejtezővel: A terep egy tóparti üdülőtelepen volt, üdülőházakkal, a házak körüli 1,5m magas bokrokkal, a házak közötti parkokkal és néhány, a rendezők által épített kerítéssel. Tudván, hogy a selejtező ilyen egyszerű, nagyon gyors, izgatottabb voltam, mint máskor. Egyrészt, mert könnyű és egy hibátlan futással könnyedén elérhető a döntő, másrészt azért, mert egy közepes hiba esetén búcsút lehet mondani a döntőnek. Mikor a kezembe vettem a térképet, láttam, milyen egyszerű, szinte csak az egymásba ütő lila vonalakban lehetett eltévedni.

A pályában kevés volt az olyan átmenet, ami nehézséget okozott. Elsőként a 4-5, majd a 7-8-9-10 okozhatott a többi átmenethez képest fejtörést, majd a hosszú átmenet (14-15). Az ötösre a tervem a barna vonallal jelzett útvonal volt. Nem volt rossz elgondolás, de nem tudom miért, mikor észrevettem a velem egy percben indulót átfutni a hídon, mentem én is (persze miután megnéztem a térképen, jó-e). Egy kicsit biztosan vesztettem vele, a megállás miatt, és mert az északi rövidebb is. Ha már a szöveg melletti képen van a 14-15-ös átmenet is, leírom. A déli kerülőt választottam. Utólag mondhatom, hogy nem a leggyorsabbat. Egyenesen ráfutni a híd előtti kerítésre (ahol az ötösre mentem), majd a hídon átfutva egyenesen a pont felé, ez a legrövidebb. Rövidebb a szaggatott kékkel jelzett útvonal is, ám aki ezt választotta 10-15mp-et bukott, főleg azért, mert sok bokor mellett kell elfutni, lelassítani, kanyarogni. 

A nyolcasra futás érdekes kérdés. A kép alapján is látszik, hogy a kékkel jelölt útvonal semmivel sem hosszabb a pirosnál. Jobb egy forduló, mint kettő! A kilencesre már látható, hogy a nyugati kerülő hosszabb, és a keletinél a játszótérből kiszökő út nagyon jól megvezet. A tízesre elkövettem az első hibát, talán azért, mert a kilencesre menet néztem meg, melyik ház mögött lesz a 10-es. Balról kerültem, ami legalább 20 méterrel hosszabb. Kellett egy kis szerencse a döntőbe kerüléshez, de sikerült!

A döntő

 A Finnektől elvárhattuk, olyan döntő pályát tűznek ki, amibe a lehető leggonoszabb, legtrükkösebb átmeneteket csempészik. A szimbolt felvételekor meglepődtem, a kódok sorban voltak, ez nagyon nagy könnyítés. Valószínűleg a későbbi hazai, nagyon jó futóteljesítményű világbajnoknak akartak segíteni ezzel. Felvéve a térképet, nézve az első átmeneteket, kicsit megijedtem. Folyamatosan figyelni kell, egy perc nyugta nem lesz az embernek a pályán, mindig lesz mit nézni, tervezni, bogarászni. Íme a térkép:

Gondoltam jobb, ha előbb mutatom majd az átmeneteket, majd az útvonalaimat, így könnyebb előtte gondolkoznotok rajta.

 Az egyesen nem volt mit gondolkozni. A kettest nézve nehéz volt alaposan megnéznem, vajon le van-e zárva a déli lépcső. Le volt, sajnos emiatt lelassítottam. Jött a hármas. Mivel az útvonalat még a kettes előtt választottam, ekkor elkerülte a figyelmemet az átjáró, valamivel rövidebb lett volna. Érdekes érzés volt, mikor érezhetően nem tudtam nagyobb sebességre kapcsolni amiatt, mert mindig a térképet néztem.

4-5.:

   A négyesre jó útvonalat választottam, a másik egyértelműen hosszabb. És jött az ötös. Ezt csak a pálya lefutása után vettem észre, teljesen elkerülte a figyelmemet a távol eső átkelőjű jobboldali kerülő(-20m).

6-7-8:

 Hiába futottam lassabban, nem tudtam kiválasztani a jó útvonalakat. A hatosra menet kikerültem a kerítést balról, ahelyett, hogy levágtam volna. Biztosan a levágós útvonal a gyorsabb, de az sem járhatott rosszul, aki a keleti nagy kerülőt választotta, ami igazából akkora volt, mint az enyém, de nincs benne hajtűkanyar, lelassítás. A hetesre szerintem nem érte volna meg jobban balról, a nyolcasra pedig keletről mentem. Az a legrövidebb.

Majd következett a 8-9-es átmenet.

 Míg a nyolcasra futottam, néztem az útvonalat, kiválasztottam a legrövidebben, ám mikor az ösvényhez értem, azt nem vettem észre, így egy kis plusz kerülőt szenvedtem. Érdemes még mindig elgondolkodni a déli kerülőn. Hosszabb körülbelül negyven méterrel, de az összes kanyar maximális sebességgel bevehető rajta, és van idő megnézni a következő átmenetet is. Talán nekem ezt kellett volna választanom, mert a kilencesre úgy érkeztem, hogy a tízesre még nem tudtam, merre megyek.

9-10: 
 A pontot megfogva reflexből indultam el irányba, mielőtt végigfutott a szemem az útvonalon, ott a kerítés. Legalább 7-8mp-et elvesztegettem ezzel a kitérővel. A jobboldali kerülőt választottam, a mezőny nagy része így tett. Azt mondhatnám, az északi útvonalban kevesebb a kanyar, ugyanolyan hosszú, de benne van a lépcső, és az azt követő visszafordulás. Szerintem egyenrangúak, de az északit észre sem vettem olyan rövid idő alatt.

Jött a pálya legkönnyebb része, ahol szintén képes voltam hibázásra.A tizenegyesre nem rövidebb a lépcsős útvonal, a dupla visszafordulás miatt pedig még lassabb, jó felé mentem. A 14-esre nem értem utólag, hogyan juthatott az eszembe ilyen ökörség, a dombról megfogni a pontot. Itt már fáradtnak mondhattam magamat mentálisan, ráadásul a kameráknak is tetszenem kellett a 12-esen. Mikor láttam az erdőt, maradtam a ház mellett, semmi értelme sem volt, pedig láttam a másik útvonalat, talán "nagyon okos" akartam lenni.

A hosszú átmenet( amit még nem sikerült megnéznem) előtti utolsó nehéz átmenetek: 16-17-18.

 A tizenhetesre nincs jobb útvonal, a kilencesre használt felé menni hosszabb, és kacskaringósabb is. A 18-ra nem sikerült a legjobbat kiválasztanom. Itthon már persze okosabb az ember, futás közben nincs idő pályát elemezni, és van, hogy könnyen elkerüli a figyelmedet egy-egy átjáró, útvonal. Így történt a tizennyolcasra. Nem vettem észre a pontra egyenesen ráfutó vastag kerítést, ami mellett olyan gyors és olyan problémamentes lett volna a pontfogás. Persze nem jártam sokkal rosszabbul a déli kerülőmmel sem. A 19-re nem kellett gondolkodni, itt volt időm megnézni a hosszú átmenetet.

 Kiválasztottam tehát a hegy felőli, déli , szaggatottal jelzett útvonalat. Itt jött az, amit sohasem szabad elkövetni. Kiválasztottam egy útvonalat, ami szerintem jó volt, elkezdtem végrehajtani, de közben az átmenet negyedénél meggondoltam magamat. Már majdnem beléptem az erdőbe, mikor megtetszett a hosszú, lejtős út. Néztem, talán gyorsabb lesz úton, mint az erdőben legurulni. Nem volt. Bő fél percet veszítettem csak ebben az átmenetben. A győztes útvonala a kékkel jelzett felé indult. Valóban megérte kicsit kikerülni a szintet. És nézzük, én hogyan kerültem ki a szintet! Felfutottam a hegyre, hogy aztán lefussak róla, majd újra fel a kislépcsőn topogva, hogy aztán a meredeken lezúghassak a ponthoz. Ez csúnya.

A befejezés, amiért ez a pálya nagyon is szokatlan, nem hétköznapi pálya volt számomra, hogy a végére is minden agysejtedet tartogatnod kell, a befutó előtti ponton sem lazsálhatsz, mert elrontod! Így tett a negyedik helyről például Jerker Lysell, aki végül nyolcadik lett. Én sem néztem meg pontosan az átjárót, és egy kicsit továbbfutottam, meg kellett állnom egy kis időre, mielőtt elindultam a kerítések között a befutóra. 

máté