Éjszakai edzés 2/2.
A Mecseki Éjszakai OB előtt három nappal megejtjük az utolsó edzésünket, jó alkalom az utolsó nagy hibázások elkövetésére, sokan ezt meg is tehettük.
A pálya 6km, 14ep. , Kovács Berci indult előttem, nagyon utol akartam érni, gyorsan kezdtem, meg is lett az eredménye:
R-1-2. Az egyesre irányban elindulni, megtalálni az útba eső gödröket, és figyelni befelé a zöld mellett haladva, csak meglesz a gödör. A pontról kifutva az első néhány méteren biztosan jó kellett, hogy legyen az irány. Éjszaka SOKKAL többet kell a tájolóra nézni, mert nagyon könnyű elfordulni, eltérni az iránytól, nincsen nap, árnyék, csak a lámpa fénye. Edzésről és a nagy hibák ellövéséről lévén szó, irányban szerettem volna futni, de mikor
200m futás után ellenőriztem a tájolómat, feltűnt, hogy egy derékszöggel elfordultam az iránytól. Mentem tehát irányba, de tudtam, hogy közel az út, így kiálltam. Mégis csak ez lett volna az optimális útvonal. Az elágazással szemben bevágtam az erdőbe, és haladtam a pont felé, gondolva, majd biztosan belebotlok valamelyik tereptárgyba, onnan meglesz. Nem lett volna rossz elképzelés, ha nem megyek el mindegyik mellett. El is indultam azonnal balra, megkeresni a gödörcsoportot, ez a legközelebbi támpont. Meg is lett, elindultam irányba, sikerült másodjára is elvétenem. Visszaindultam tehát és újra nekifutottam… észre vettem a töbröt, így éjjel nem volt annyira észrevehető, a sűrűn növő fák kicsit takarták, a domborzat körülötte nem változott, a peremétől egyszerűen csak leszakadt. Kénytelen vagyok hosszabbra nyújtani a szöveget a kettes pont kapcsán, hiszen nehéz pont, és utólag annyira egyszerűnek látszik: Létra elmondása szerint is, éjszaka fontosabb a támadópont érintése is, nehéz a háromszögelés. A térképen látszik, ha elmentem volna a műút szárazárok elágazásba és onnan vágok fel, a támadópontom közelebbi, és ráadásul van is…, emellett egy méterrel sem futok többet. Tehát az éjszakain el kell, hogy menjek a támadópontra, hiába érzem magam nagyon királynak.
2-3. Sikerült végrehajtanom, ahogy elterveztem, le a magasleshez, a kis ösvényen fel, majd beszintezni a völgy-út elágazásba, onnan tovább szintezve a nagy töbör mellett, onnan pedig végig visznek a tereptárgyak a pontig.
3-7. A négyes pontra futva Filónak próbáltam mutatni, milyen jól megyek éjszaka, ám a támadópontnak jól használható töbör-kúp után egy fakihordó út miatt be tudtam mesélni magamnak azt, hogy újra elfordultam derkékszöggel és visszaértem az ösvényre. Így balra tartottam. Mikor észrevettem, hogy nincs kisbója a töbör alján, azzal a lendülettel fordultam a jó irányba. Az ötösre a terveim szerint futottam, elindultam irányban, várva az ösvény mögötti tereptárgyak valamelyikére (főszintvonalas töbör) majd onnan egész egyszerűen be fog szippantani a völgy, amiben a pontom lesz eldugva.
A hatosra nem volt érdemes bárhonnan is kerülni, az oldal két kisebb völgye a pontra haladva jól látható, róluk nem könnyen, de megfogható. Ha elvétenénk, a magaslesről újra próbálkozhatunk, amit Filó meg is talált. Mivel a kettes ponton elkövetett 2-2,5 perc hiba után nem mondtam le arról, hogy utolérjem a Bercit ( a 2-estől 2km, 12perc, persze alig volt szint.) , ennek a tempónak meglett az ára. 7-es pont: Elindultam irányban, semmilyen tervem nem volt, nyomtam felfelé. Futottam, futottam, átmentem az első úton, kiértem a mélyedéshez. Ekkor megörültem, itt vagyok, beálltam a pont irányába, és mentem, vártam, de nem jött, egyszer csak kiértem az útra. Körbe néztem, azonnal tudtam, nem mentem annyit, hogy a pont mögött legyek( kék szaggatott), így mentem északnak, a töbör mellett bevágtam, irányba, ott volt Kazi is, ő is kinn ált az úton. Odaértem a töbörhöz, belefutottam, de sehol a bója! Itt indult el a fejem navigációs rendszerében másodszorra az „újratervezés”, néztem is, bizonyára eljöttem a 4-es támadópontjára az út melletti gödörről( ekkor már ennyire nem bíztam magamban) Kazi jött, itt a pont, valami gazcsomó takarásából észre vettem, aztán nyomtam tovább… Ez után nem hibáztam. Tehát nézzük vissza… Még most is ütöm a fejem a radiátorba, hogy miért nem tűnt fel az, hogy nem enyhén szintezek, felfelé, hanem merőlegesen nyomom a hegyre, majd miért nem tudtam kettőig sem számolni (út). 7-8. Egyik ösvényről a másikra, majd le a baloldali völgyben, a nagytöbör oldalából át a ponthoz.
8-9-10. A kilencesre irányban, az ösvénybe belefutok, azon balra indulva a kanyarból jól lehet futni déli irányba, persze nézni később jobbra balra, keresve a gödrök valamelyikét. A 10-esre a nyiladékról a felhagyott ösvény elágazás után letérni, fentről jól látszik a horpadás a jellegfával, onnan beleesünk a laposodásba, ahol a pont van.
11-12-13-14.A 11-est mindenképpen az út elágazásából akartam megfogni, nem biztonságból, mert a völgyet nem igazán lehet elrontani, hanem, mert gyorsabb. Így is tettem, a gödrökről beálltam irányba, belebotlottam a töbörbe, majd az azt követő kúpos gödörbe, onnan ki az elágazóba. A 10-es után felérve a tetőre már láttam Berci és Werner Peti fényeit, ők a völgyet választották, és láttam, ahogy Péter lebukik a ponthoz. Elkezdtem jobban nyomni, hogy mutassam dominanciámat a Berci felé, de szerencsémre a 12-es pontot aligha lehetett elvéteni a két kistöbör nyergein átfutva. A 13-asra elfogyott az erő, csak jó völgyben kellett felfutni, egy megtorpanáson kívül, könnyen ment.
Az a 7-es pont nem hagy nyugodni.
mate